Az az igazság, hogy először, amikor láttam ezt a feladatot teljesen
kétségbe estem, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi az a tanítási filozófia,
aztán miután rájöttem, hogy mire kell gondolni csak még rosszabb lett, mert úgy
éreztem, hogy nekem ilyenem nincsen és nem tudtam hirtelen mi alapján találjam
ki, hogy mi is az én tanítási filozófiám. Ami először eszembe jutott az volt,
hogy ne bukjanak meg és ne utálják meg a tantárgyat, amit tanítok, viszont ha
őszinte akarok lenni ez így nem hangzik túl jól, hiszen kizárt, hogy csak is
ennyire szeretnék törekedni a későbbiekben, úgyhogy próbáltam tovább gondolni a
dolgot.
Úgy gondolom, hogy a tanulás egy kiváltság/lehetőség és ezt szeretném
megmutatni a diákjaimnak is, hogy ne úgy gondoljanak rá, mint teherre vagy
valamire, amit utáni kell, hanem jöjjenek rá, hogy ennek segítségével irányíthatják
és megváltoztathatják az életüket. Ezért is szeretném a tanulást, amennyire
csak lehet élménnyé tenni számukra, szeretném, ha aktív résztvevői lennének a
folyamatnak. Hiszem, hogy én nem a tudás forrása kell, hogy legyek számukra,
hanem valaki, aki segít a tudás megszerzésében vagy épp keretbe foglalja azt.
Azt szeretném, ha megtanulnák a kritikusan gondolkodni, problémát megoldani,
csapatban dolgozni, nyitottnak lenni és legfőképp elfogadni másokat olyannak,
amilyenek. Tehát szeretném felkészíteni őket a 21. század kihívásaira, ennek
része az IKT eszközök megfelelő használata, ismeret is.
Úgy gondolom, hogy nyilván ez a tanári filozófiám az idő előrehaladtával
még biztosan változni fog, de kezdetnek beérem ennyivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése